Nagy intenzitású lámpák és nagynyomású szén-dioxid (CO2) befecskendezés. Hagyományosan ezek a legfontosabb összetevők a lenyűgöző víz alatti tájak készítéséhez. Ez azonban nem elérhető számomra, és sokak számára sem, mivel az összes felszerelés elég sokba kerül, és elhivatottságot igényel maga az elkészítés és a karbantartás is. Ezzel szemben a „szén-dioxid mentes” LowTech akvárium a legjobb választás azok számára, akik kevesebb karbantartást és alacsonyabb költségeket keresnek. A LowTech akvárium pedig előnyökkel is jár a lusta akvakertészek számára – a lassabb növekedés kevesebb metszést, kevesebb tápanyag-adagolást, kisebb vízcseréket és még kisebb akvárium szűrőt jelent. (tegyük hozzá azért, hogy túlszűrt akvárium nincsen.) :D

Mit nem szeretnénk?

Sajnos, és különösen a tapasztalatlan akvarista számára, az LowTech akvárium még mindig katasztrófába torkolhat. Például általában azt javasolják, hogy egy LowTech akváriumot már az elején sok növénnyel ültessünk tele, mivel az ilyen növények lassú növekedési üteme az algák virágzását segíti, ha túl keveset ültetünk be. A LowTech tartályokhoz megfelelő növények palettája azonban kisebb, mint HighTech társaiké. Persze a gyakorlatban ez a szám hozzáértéssel bővíthető, de sajnos nem kell sokat keresni azokat az akvakertész társainkat, akik kétségbeesetten nézik, ahogy a Staurogyne repens és a Hemianthus callitrichoides „cuba” elsorvad vagy feloldódik a rosszul megválasztott világítás mellett, hogy helyére ecset vagy barna alga kerüljön. és egy sereg csiga. Szóval, mire is célzok ezzel? Lehetséges, hogy az olcsóbb és lustább megoldás bonyolultabb, mint a csúcstechnológiás CO2-befecskendezéses HighTech rendszerek? Ha igen, mit ajánlhatunk a kezdő akvakertészek számára?

Bonyolult növények

Annak érdekében, hogy megértsük egy növényes telepítés bonyolultságát, az alapoknál kell kezdenünk. A növények növekedésükhöz fényt használnak (a fotoszintézis során), és ehhez a folyamathoz tápanyagokra és szén-dioxidra is szükségük van. Valójában az optimális növénynövekedés a fény, a táplálék és a CO2 hármasságán múlik, és a növény növekedési ütemét az korlátozza, hogy ezek közül melyik hiányzik. Hozzáadhatsz egy halom világítást és CO2-t egy akváriumhoz, de táplálék nélkül a növények nem nőnek. Hasonlóképpen, a bőséges növényi táplálékkal és szén-dioxiddal, de nagyon tompa megvilágítással ellátott akváriumban is küzdeni fognak a növények – minden tápanyag és gáz hiányában a növényeknek nincs elegendő fényenergiájuk ahhoz, hogy bármit is kezdjenek vele. Az egyensúly kulcsfontosságú.

Ez alapján nyilvánvaló, hogy minél több fényt kapnak az akváriumi növények, annál több tápanyagra és CO2-ra van szükségük. Ennek az igénynek egy egyszerű módja a "műtrágya" hozzáadása. Ezeket folyékony formában (közvetlenül a vízoszlopban) és/vagy szilárd formában (talaj vagy ültető tabletta formájában), valamint gáz halmazállapotban (palackokból bevezetett CO2) adhatjuk hozzá. És amint az alapvető biológiát tanulmányozók is tudják, a növények a CO2-ban lévő szenet (C) használják fel a növekedésre és az oxigén (O2) visszajuttatására. Tudom egyelőre semmi újat nem mondtunk...

Kevésbé ismert szempont, hogy a CO2 és O2 „légzés” mellett a növények „pisilnek” is. Nos, tudományosabban fogalmazva szerves hulladékot ürítenek ki. A halhulladékként keletkező ammóniával ellentétben azonban ez a növényi hulladék nem bontható le olyan könnyen egy szűrő segítségével.

Emellett a szerves növényi hulladék negatív hatással van a növények növekedési ütemére. Ironikus módon a növényi hulladéknak nincs hasonló gátló hatása az algák növekedésére, ami azt jelenti, hogy minél több növényi hulladék halmozódik fel, annál kedvezőbbek lesznek az algák növekedésének feltételei. Ennek megfelelően az egyik legjobb módszer a növények növekedésének fokozására és az algásodás esélyének csökkentésére a nagy vízcserék elvégzése (a műtrágya adagolásával kombinálva). Ez azt is segít megmagyarázni, hogy a bőséges fényt, CO2-t és egyéb tápoldatokat tartalmazó rendszerekben a „bubizás” (kicsi, de annál több oxigénbuborék képződése a növényeken) miért fordul elő legszembetűnőbben közvetlenül a (nagy) vízcsere után. A vízcsere után ugyanis, a növényi hulladék hiánya a tápanyag- és fénytöbblettel párosulva a növekedési ütemet (és ezzel együtt az oxigén képződését) az egekbe lökik.

Ez azonban a növények által képződött szerves hulladék mennyiségének gyors növekedéséhez is vezet, ami viszont kezdi csökkenteni növekedési ütemüket. Ha a növekedési ütemet ismét csökkentjük, a "bubizás" megszűnik. Röviden, úgy tűnik, hogy a növények nem szeretnek a saját "pisijükben" állni. Így már megvan az általános kép: a növények növekedésének maximalizálásához erős világításra, sok tápanyagban gazdag vízinövény-talajra, folyékony tápokra, CO2 adagolására és – és ez a fontos – rengeteg vízcserére van szükség. Klinikai értelemben ezek mind a csúcstechnológiás HighTech akvakertészkedés alapvető összetevőit képviselik.

Ha a dolgok rosszra fordulnak

Szóval, hogyan néz ki az akvakertész „kudarca”? Általánosságban elmondható, hogy két (kapcsolódó) fajta hiba fordul elő. Az első az, hogy a frissen vásárolt növényeid nem nőnek, sőt lassan elkezdenek pusztulni és elolvadni, míg a második a különböző típusú algák bőséges és tartós képződése. Bár folyamatban lévő vita tárgyát képezi, mind a növények olvadása, mind az algák képződése összefüggésbe hozható az imént vizsgált elemek egyensúlyhiányával: tápanyagok, CO2 tartalom és vízminőség változások. Mint a legtöbb jó dologhoz, ehhez is szükséges az a bizonyos egyensúly.

Vissza az alapokhoz

Rendben, akkor az alapok lefektetésével nézzünk szembe az utolsó kulcskérdéssel. Mi is valójában a „LowTech” akvakertészkedés? Általánosságban elmondható, hogy számos megközelítés mondható LowTech-nek. Ennek ellenére a legtöbb lehetőség két közös szempontot tartalmaz. Az első a beoldott CO2 hiánya, míg a második a vízcsere csökkentett aránya (a HighTech-hez képest). Ezen a második ponton, gyakori, hogy egy LowTech akváriumban legfeljebb kéthetes időközönként (és gyakran sokkal ritkábban) kell vizet cserélni.

Fontos, hogy minden CO2 beoldással rendelkező akváriumban magasabb a növények potenciális növekedési üteme, mint azoknál, amelyeknél nincs. Másrészt azonban a CO2-üzemű akváriumokhoz szükséges jelentős vízkeringtetés – óránként akár a tartály térfogatának 10-szerese – itt nem feltétlen szükséges. A CO2-befecskendezésnél az áramlás elengedhetetlen a gáz egyenletes eloszlásához, ami a „CO2-mentes” beállításnál nem feltétlen probléma.

Ha ezt félretesszük, megtárgyalhatjuk az LowTech akváriumok két alapvetően eltérő forgatókönyvét. Az egyik, ahol egy dúsan  telepített akváriummal kezdjük, és csak folyékony tápokat használunk, a másik pedig amikor a tartályban, a tápanyag csak az aljzatban van jelen. (Persze lehet kombinálni is)

Hogyan tápozzunk

Abban az esetben, ha csak a vízoszlopot tápozzuk, létfontosságú a megfelelő fényintenzitás biztosítása, mivel a túl sok fény  kedvez az algák növekedésének. Ennek oka a vízoszlopban lévő tápanyagok magas szintje és az alacsony szén-dioxid-tartalom közötti egyensúlyhiány, mindez vegyítve egy olyan akváriummal, ahol a vízcserét nem végezzük el rendszeresen, és a növények növekedését saját szerves hulladékuk tovább gátolja. Annak érdekében, hogy a növénytársulási ökoszisztémánkat alacsony CO2-szintre kalibráljuk, csökkenteni kell a növekedési ütemet, ami a fényintenzitás csökkentését jelenti. Ezzel egyidejűleg kisebb mennyiségű vízcserékkel is megúszhatjuk.

Manapság a legtöbb akváriumi szett nagy intenzitású világítást biztosít, így különösen LowTech akváriumok esetében szükséges a világítás intenzitásának bizonyos fokú szabályozása. A LED lámpák például általában magas, körülbelül 0,3 W/liter - 50 lumen/liter (Watt/liter a LED teljesítményére vonatkozik) intenzitást mutatnak. Egy folyékony tápozású LowTech rendszer esetében saját tapasztalataim szerint ezt a legjobb 0,1 W/liter - 30 lumen/liter (Watt/liter a LED teljesítményére vonatkozik) értékre csökkenteni. Ha ezután a tápanyagok mennyiségét is a fényintenzitáshoz hasonló tényezővel csökkentjük, kiegyensúlyozottabb (és valószínűbb, hogy algamentes) rendszert kapunk.

Azokban az akváriumokban, ahol a növényeket kizárólag a gyökereken keresztül tápozzuk táptalajjal, a vízoszlopnak nagyrészt tápanyagmentesnek kell lennie. Ez teljesen megváltoztatja a játék szabályait, mivel tápanyagok nélkül az algáknak esélyük sem lenne. Erős megvilágítás mellett a kihívás ebben a forgatókönyvben annak biztosítása, hogy ne kerüljön túlzott mennyiségű tápanyag a vízoszlopba, ezért a növények elhalt részeit és a szerves törmeléket a lehető leghamarabb el kell távolítani a vízből. Ez az összeállítás bonyolult lehet, mivel nagy mennyiségű tápanyag szabadulhat fel a talajból – minden alkalommal, amikor azt megbolygatják. Ezt szem előtt tartva, a karbantartás során a növények gyökerestől való eltávolítását nagy vízcserének kell követnie és itt ne talajporszívózzunk. Valamint a vízben lévő hal ürülékből származó tápanyagok alacsonyan tartása érdekében kevés hal telepítése javasolt.

További megfontolandó tanácsok

Mind a folyékony tápos-, mind a táptalajos LowTech megközelítés számos más szempontból is mélyreható következményekkel jár. Ami a növényválasztást illeti, a két forgatókönyv különböző típusú növényeket részesít előnyben. Például a folyékony tápos elrendezést használva az alacsonyabb fényintenzitás azt jelenti, hogy sok közepes vagy nagy fényigényű faj nem fejlődik (mint például a Staurogyne repens és bármely más "szőnyeg növény").

Ezenkívül a nagy gyökértömeget nevelő növények (mint például a Vallisneria és az Echinodorus) növekedési üteme csökkenhet a talajban elérhető korlátozott tápanyag miatt. Ezzel szemben, ha csak a talajt trágyázzuk, akkor a tápanyagaikat a vízoszlopból felvevő növények (például a Microsorum, az Anubias és a Bucephalandra, valamint az úszó növények és bizonyos gyorsan növekvő stem növények) szenvedhetnek. Mindegyik esetben hosszú távon változások fordulhatnak elő. A folyékony tápos rendszerek esetében a halak és a növények hulladékai idővel elkezdhetnek behatolni a talajba, ami a gyökerek számára tápanyag felszabadulását eredményezheti. Ez arra utal, hogy egy új akvárium idővel lassan alkalmasabbá válhat a növények gyökérről való táplálására. Ezzel szemben a gazdag táptalajos rendszer talaja idővel kimerülhet a tápanyagokból, ami előbb-utóbb a gyökérről táplálkozó növények alacsonyabb növekedési ütemét eredményezi.

Tedd meg az első lépést!

Mindezzel a tudással próbáljuk meg megfogalmazni a tökéletes kezdő összeállítást a LowTech akvárium sikeres heti egyórás karbantartásához. Vegyünk egy körülbelül 50-100 literes akváriumot. Ennél a méretnél a kezdeti dús növény beültetés nem lesz túl drága, ugyanakkor a vízcsere sem tart túl sokáig. Ezenkívül az akvárium magasságának lehetővé kell tennie a legtöbb különböző méretű növény növekedését. Győződj meg arról, hogy a LED világítás intenzitása szabályozható, és állítsd be körülbelül 0,07 W/liter-re - 21 lumen/liter-re (Watt/liter a LED teljesítményére vonatkozik), és napi nyolc órás világítási időre a bejáratás alatt (3-4 hét). Utána fokozatosan emeld fel 0,1 W/liter-re - 30 lumen/liter-re (Watt/liter a LED teljesítményére vonatkozik).

Ezzel az elrendezéssel add hozzá az általad választott akváriumi aljzatot (kb. 5-8 cm vastagságban, ha táptalajt használsz, lehet 10 cm is. Ne feledd a táptalajt visszahúzni kb. 3-5 centiméterrel az üvegtől, így nem tud az üvegfelület mellett felszivárogni), ültesd be a növényeket és töltsd fel vízzel (használj tányért, hogy ne keverd fel az aljzatot), majd járasd az akváriumot körülbelül három hétig. Ez segít, hogy a szűrőben és az akváriumban elszaporodjanak a jótékony baktériumok (nitrogén körforgás) és persze kiszűri a vízben lebegő törmelékeket. Használjunk gyors növekedésű úgynevezett "indikátor" növényeket, mert rajtuk látszik a leghamarabb, ha valami nincs rendben. (Limnophila, Rotala, Egeria...)

Megfelelő növények lehetnek a következők: Sagittaria subulata; Vallisneria; Anubias;  Microsorum pteropus; Echinodorus sp.; és talán néhány moha fajta.

Éld ki szabadon belső művészi énedet, és készíts egy csodaszép víz alatti kertet. Ha szeretnél, adj hozzá néhány úszó növényt is, ügyelve arra, hogy a vízfelszín 30%-nál ne legyen jobban befedve (így elegendő fény marad a többi növény számára).

Az elején hetente egyszer cserélj 50% vizet 1 hónapon keresztül, majd jöhet a halak fokozatos betelepítése. Ekkor, és csak ekkor érkezünk meg a végállomáshoz – egy gyönyörű, CO2-mentes víz alatti tájhoz, mely vízének 50%-át csak kéthetente cseréljük (vagy hetente 25-30%-ot, kinek melyik válik be jobban). Sok szerencsét és algamentes akváriumot!

Ha tetszett kövess minket FaceBook-on, hogy elsőként értesülj minden új bejegyzésünkről és akciónkról!

Csatlakozz privát FB Csoportunkhoz, ahol minden tag segít megválaszolni kérdéseidet legyen az kerttel, kerti tóval, akvarisztikával kapcsolatos! :)

Kapcsolódó érdekes cikkek:

13 kezdő akvarista hiba