Víziszörnyek a kerti tóban

Rengeteg sci-fi filmhez adtak kiváló ötletet ezek az apró lények, de valójában kik ők és miért érezzük ennyire visszataszítónak látványukat? Tőlük való félelmünk nem ösztönös, hanem életünk során ívódik belénk. A sok szülői féltés és tiltás: "Vigyázz, mert megcsíp/megszúr", vagy a "Nem tudom mi az, de biztos veszélyes, ne nyúlj hozzá!". Persze az eddig látott fantasztikus filmekhez nyújtott alakjuk miatt is azonnal felrémlik bennünk valami rossz érzés, ha rájuk pillantunk. Elfog minket az undor és a  félelem...

Szóval felmerül a kérdés, hogy tényleg kell-e félni tőlük?

A válasz egyértelmű nem! Vagyis inkább nézőpont kérdése. Persze vannak köztük ragadozók, paraziták és szerves törmeléket fogyasztók is, mint bármilyen más állatcsoportban. Most akkor lássuk, hogy kik is ők és milyen szerepet játszanak az élet körforgásában.

A vizekben élő nagyobb testű gerinctelen élőlényeket (rovarokat, puhatestűeket és társaikat) összefoglaló néven makroszkopikus vízi gerincteleneknek hívjuk. A "makroszkopikus" jelző jelentése: szabad szemmel látható. Esetünkben is erről van szó, a makroszkopikus vízi gerinctelenek, vagy más néven vízi makrogerinctelenek azoknak a vízben előforduló élőlényeknek a csoportja, amelyek különösebb technikai segítség nélkül, szabad szemmel is megfigyelhetők. Ha definiálni szeretnénk, mely mérettartományba esnek ezek az élőlények, a következőket mondhatjuk. Az alsó mérethatár néhány tizedmilliméter (elsősorban kisméretű lárvák, amelyek fejlődésük során nagyobb méreteket érnek el), és ami ezzel tulajdonképpen már átfedésbe is került a planktonikus szervezetek mérettartományával; a felső határ édesvizekben a több tíz centiméter, míg egyes tengeri gerinctelenek esetében a testméret néha akár méterekben mérhető.

A makroszkopikus gerinctelenek közé számos állatcsoportot sorolnak:

különböző csalánozókat, férgeket, puhatestűeket, rákokat, és számos rovarcsoportot. Ezek egy része "valódi" vízi állatnak tekinthető, mivel életüket teljes egészében a vízben élik le; ilyenek például a férgek, a kagylók, és a rákok. Az ún. "amfibikus" (kétéltű) csoportok közé azok tartoznak, amelyek életének csak egyes szakasza kötődik vízhez. Ilyenek például a vízibogarak és a vízipoloskák, melyek lárvái és imágói a vízi életmódhoz alkalmazkodtak, de légköri levegőt lélegeznek, és a kifejlett példányok képesek elhagyni a vizet; vagy például a kérészek, a szitakötők vagy egyes kétszárnyúak, melyek lárvái a vízben fejlődnek és a vízben oldott oxigén felvételére képesek, a felnőtt állatok pedig -igaz, hogy általában a vízhez közel- a szárazföldön élnek.

Egyszóval ők a tápláléklánc azon rétege,

akik eleségül szolgálnak halaink számára a kerti tóban, akik az elhalt növényi részeket és szerves törmeléket fogyasztják a tómeder alján, ezáltal segítve tavunk biológiai egyensúlyát. Így néha értetlenül állok, egy-egy fertőtlenítsd a tavad azonnal és csinálj 50%-os vízcserét, használj féregirtót mielőbb és a többi borzalmas tanács előtt, amivel aztán rendesen sikerül tönkre vágni ezt a kényes egyensúlyt. Utána meg saját magukat és egymást próbálják meggyőzni az emberek, hogy biztos ezek miatt a pici ismeretlen lények miatt történt a baj (legrosszabb esetben ugye halaink pusztulása) csak már túl későn kezdtük meg a kezelést... Megnyugtatok mindenkit, hogy ehhez semmi közük nincs, cserébe viszont remek vízminőség indikátorok.

Úgyhogy most veszem a bátorságot és csoportokra bontva bemutatom nektek, képekkel, rövid leírással, hogy Ti is könnyen be tudjátok azonosítani őket és a tóban betöltött szerepüket.

Kis segítség. :) Ezeket a képeket megtalálhatjátok facebook csoportunkban a file-ok között nagy felbontásban, letölthető/nyomtatható formában. Valamint egy .zip file-t, ami egy egyszerű és nagyszerű határozó programot rejt, amit asztali számítógépen tudunk futtatni. Ezt dr. Kriska György készítette. Nemcsak ezt köszönhetjük neki: Eddigi pályafutása során 95 tudományos közleménye, 29 oktatási műve és 165 ismeretterjesztő munkája jelent meg. 27 könyvet publikált magyar, angol és német nyelveken. Kutatásai több alkalommal is komoly érdeklődést és nemzetközi szintű elismerést váltottak ki, amit a világ vezető tudományos folyóirataiban, a Nature-ben és a Science-ben megjelent öt
méltatás és a fizikai IG Nobel díj 2016 évi elnyerése is jelez.

Most pedig következzenek a leggyakoribb fajok, amelyek előfordulnak a kerti tóban. A többieket megtaláljátok a határozó programban.

Csigák (Gastropoda; vázuk egyetlen héjból áll):

Közönséges vízicsiga (Bithynia tentaculata):

Mérete: 8-16mm

Tápláléka: moszatok, algák, lebegő algák

Színe: sötétbarna, világos barna                             

Közönséges fiallócsiga (Viviparus contectus):

Mérete: 30-35mm

Tápláléka: férgek, növényi törmelék

Színe: zöldesbarna, általában 3 vörösesbarna csíkkal

l

Nagy mocsárcsiga (Lymnaea stagnalis):

Mérete: 45-60mm

Tápláléka: szerves üledék, algák, állati tetem, lárvák

Színe: teste szürke színű, házának színe és formája változatos

Nagy tányércsiga (Planorbarius corneus):

Mérete: kb. 30mm

Tápláléka: moszatok, szerves törmelék

Színe: zöldes olajbarna, vörösesbarna

Kagylók (Bivalvia; vázuk két héjból áll):

Tompa folyamkagyló (Unio crassus):

Mérete: 50-90mm

Tápláléka: plankton szervezetek

Színe: feketés-barna, barna

Tavikagyló (Anodonta cygnea):

Mérete: 100-200mm

Tápláléka: plankton szervezetek

Színe: sötétbarna, zöldes-barna

Laposférgek (Platyhelminthes; testük lapított):

Gyászplanária (Planaria lugubris):

Mérete: 20mm

Tápláléka: makro ragadozó, tehát ami befér a száján

Színe: fekete, szürkésbarna

Tejfehér planária (Dendrocoelum lacteum):

Mérete: 30mm

Tápláléka: makro ragadozó, tehát ami befér a száján

Színe: fehér, a bélcsatorna vörösesen vagy feketén áttetszik a bőrén

Piócák (Hirudinea; a testvégen szívókorong található):

Közönséges halpióca (Piscicola geometra):

Mérete: kb. 6-10cm

Tápláléka: halak vérét szívja

Színe: alapszíne világoszöld vagy sárgás. Fekete vagy barna foltokkal

Csigapióca (Glossiphonia complanata):

Mérete: kb. 30mm

Tápláléka: csigák

Színe: barnás, zöld pöttyökkel sávokban

Rákok (Crutacea; 2 pár csápja van és a légzőszerve kopoltyú):

Közönséges tócsarák (Brachipus schaefferi):

Mérete: kb. 10-12mm

Tápláléka: plankton szervezetek

Színe: hihetetlen színeik vannak, a nőstény petéi körül narancs és türkiz, világítónak tűnő burok van

Bolharák (Gammarus sp.):

Mérete: kb. 20mm

Tápláléka: szerves törmelék/üledék

Színe: barnás-szürkés

Nyári pajzsosrák (Triops cancriformis):

Mérete: kb. 40mm

Tápláléka: férgek, rovarlárvák

Színe: barna, barnás-vörös

Közönséges víziászka (Asellus aquaticus):

Mérete: kb. 15mm

Tápláléka: elhalt növényi részek és egyéb szerves törmelék

Színe: szürkés, fehéres

Cifrarák (Orconectes limosus):

Mérete: kb. 12-16cm

Tápláléka: mindenevő

Színe: szürkés, kékes, barnás, vörös keresztsávokkal a potrohon

Invazív faj és hordozza a rákpestist!

Pókok (Araneae; nincs lárva alakja, nincs csápja, szájszerve a csáprágó, mindig 4 pár ízelt lába van):

Búvárpók (Argyroneta aquatica):

Mérete: kb. 16mm

Tápláléka: makro ragadozó

Színe: fejtora sötétbarna, potroha szürke

Bogarak (Coleoptera; az elülső szárny kemény, teljesen kitinizált szárnyfedő):

Kis csibor (Hydrochara caraboides):

Mérete: kb. 18mm

Tápláléka: makro ragadozó, a lárvájuk is

Színe: teste fekete, lábai barnák

Recéshátú csíkbogár (Colymbetes fuscus):

Mérete: kb. 16-17mm

Tápláléka: makro ragadozó, a lárvájuk is

Színe: feje fekete, lábai barnásak, szárnyfedői sötét sárgásbarnák, tövük és oldalszélük sárga

Poloskák (Heteroptera; az elülső szárny félfedő, a szájszerv szipóka /szúró-szívó/):

Közönséges búvárpoloska (Hydrochara caraboides):

Tavi molnárpoloska (Gerris lacustris):

Miután rengetegen vannak még, így már csak felsorolom őket csoportonként pár képpel. A letölthető határozóban mindent is megtaláltok. :)

Tegzeslárvák (Trichoptera):

Fátyolka lárvák (Osmylidae):

Vízifátyolka lárvák (Sialidae):

Szitakötők lárvái (Zygoptera):

Kérészek lárvái (Ephemeroptera):

Álkérészek lárvái (Plecoptera):

Persze van, akiknek ők nem okoznak örömet, mert a pontytetű és a halpióca megtámadja a drága koi pontyokat. Nem is beszélve a kagylók élősködő lárváiról. Mi azonban mindig törekszünk biológia egyensúlyt beállítani a tavakban, ez hosszútávon pedig csak úgy lehetséges, ha létrehozzuk és megőrizzük annak biodiverzitását (az élővilág sokféleségét).

Dióhéjban ennyi, ha kíváncsiak vagytok, az összes kis makro állatkára töltsétek le a határozót a FB csoportunk file-jai közül!

Kövess minket FaceBook-on, hogy elsőként értesülj minden új bejegyzésünkről és akciónkról!

Csatlakozz privát FB Csoportunkhoz, ahol minden tag segít megválaszolni kérdéseidet legyen az kerttel, kerti tóval, akvarisztikával kapcsolatos! :)

Kapcsolódó érdekes cikkek:

Kerti tó felkészítése a télre

Vadon élő állatok a kerti tóban

6 tipp kerti tó tavaszi indításához

7 ok, amiért érdemes szűrőtavat építeni

Kerti tó nyári teendők

Hogyan tartsuk távol a leveleket a kerti tótól?

Koi pontyok és aranyhalak téli etetése?