Koi pontyok és aranyhalak téli etetése?
Tegyük, vagy ne tegyük?
A tél sok fejtörést okozhat az új koi tartók számára, különösen amiatt, hogy a szezon leghidegebb hónapjaiban nem eteti a halait. Ha rutinos koi gazdi vagy, ez a gyakorlat valószínűleg mára már sima ügy lesz, de az újdonsült tótulajdonosok számára meglehetősen szokatlannak tűnhet, ha ilyen hosszú időre abbahagyják a haletetést.
Szerencsére a koik meglehetősen leleményes lények, és túlélik a kemény teleket élelem nélkül is, a vermelés miatt (ezt általában egyszerűen csak "hibernációnak" nevezik, ami nem igaz és biológiailag is lehetetlen a koiknál és aranyhalaknál, mivel ők ektoterm élőlények, azaz hidegvérűek. Tehát a testhőmérsékletük a környezetük hőmérsékletével egyezik meg, és nem tudják azt szabályozni. Ellentétben az endoterm, azaz melegvérű élőlényekkel, akik szabályozni tudják a testük hőmérsékletét. Ők olyan mély "álomban" vannak a hibernáció során, hogy nem kelnek fel az erős zajokra, de még az érintésre sem. Ez az állapot inkább a kómához hasonlítható. Míg a vermelés során a halak aktívak maradnak, csak nagyon lelassulnak az életfolyamataik, a hibernált állapotban lévő állatokkal szemben ők érzékelik a külső környezeti ingereket és reagálnak is rájuk.), ez a folyamat lehetővé teszi, hogy testük és anyagcseréjük teljesen lelassuljon, és csak a legkisebb mennyiségű energiára legyen szükségük. Ez közvetlenül összefügg a víz hőmérsékletével, és ahogy télen a víz hőmérséklete csökken, az anyagcseréjük is lelassul. Amint a víz hőmérséklete eléri a 10 °C-ot, a koi valószínűleg teljesen alvó üzemmódba kapcsol, és már abba kellett volna hagynod az etetésüket. A koi ebben az alacsony energiájú állapotban "működik" tovább, lassan úszva a tó közepén (legmelegebb pont), amíg a víz hőmérséklete tavasszal ismét emelkedni nem kezd.
Megjegyzendő, hogy az etetés csak egy szempont a tó télre való felkészítésében, ezért feltétlenül tekintsd meg a teljes téli gondozási útmutatónkat itt.
Mikor kell abbahagyni a koik és aranyhalak etetését télen?
A koikat már egész nyáron elkezdjük felkészíteni a télre jó minőségű takarmányokkal, hogy nagy mennyiségű zsírraktárral rendelkezzenek a vermelés időszakára. Ezután folytatjuk a rendszeres etetést ősszel, miközben figyelemmel kísérjük a napi etetési mennyiséget és a víz hőmérsékletét. A koik intelligens állatok, és nem csak az evés öröméért esznek, így a hőmérséklet további csökkenésével napról napra egyre kevesebb táplálékot fogyasztanak. Az etetés szoros figyelemmel kísérése azért fontos, hogy csökkentsük a tóban télen felhalmozódó hulladékot, így fokozatosan csökkentheted az etetést, amikor a halak kevesebb táplálékot vesznek magukhoz.
Ha a hőmérséklet meglehetősen magas marad ősszel, a koik ugyanolyan szívesen esznek, mint nyáron – és ez normális, szóval ne aggódj! Ne feledd, hogy az anyagcseréjük a víz hőmérsékletének csökkenésével párhuzamosan lassul, nem pedig az idővel, így nyugodtan etetheted a halaid mindaddig, amíg megeszik, amit adsz nekik.
Ahogy beköszönt a tél, és a víz hőmérséklete 10 °C körülire süllyed, a koik már nem vesznek magukhoz táplálékot, testük lelassul, ahogy elkezdenek "hibernálni"/vermelni. A legtöbb esetben az etetést teljesen le lehet állítani 13 °C körül, hogy minimálisra csökkentsük a maradék hulladékot, de még ha van is egy kis ételmaradék, az valószínűleg nem okoz komolyabb problémát, ha a tavunknak jó a szűrése és rendszeresen karbantartjuk. Ezt követően a tél folyamán minden etetést abba kell hagyni, amíg be nem köszönt a tavasz és a víz hőmérséklete ismét emelkedni kezd, majd fokozatosan növeld az adagot az egyre melegebb hőmérséklet mellett.
A víz hőmérséklete könnyen meghatározható egy úszó tóhőmérővel, amely egész télen a tóban tartható. Mi ezt használjuk, mivel tartós és könnyen leolvasható: Ubbink tóhőmérő
Használjak búzacsírás tápot télen?
A növényi alapú fehérjetakarmányok, mint például a búzacsíra, népszerű választás a hideg időben történő takarmányozáshoz, mivel könnyebben emészthetők, és a hagyományos tápokhoz képest fokozatosabban bocsátanak ki energiát. Ezzel együtt általában kevesebb fehérjét, aminosavat tartalmaznak, és gyakran gyengébb ízűek is – ami azt jelenti, hogy a koi nem szereti annyira! :)
A hideg időben történő etetéssel a legnagyobb probléma nem a táplálék típusa, hanem annak mennyisége, amellyel a halakat eteted. Bármilyen felesleges eleség hozzájárul a bomló szerves anyagok felhalmozódásához, ami káros lehet a "hibernálásra"/vermelésre nézve, mivel télen vízminőségi problémákat okozhat. A búzacsíra alapú haltápok ebben a tekintetben nem különböznek a szokásos haleledelektől; mindkettő hozzájárul a tó vízében bomló szervesanyag szint növekedéséhez, amennyiben a halak nem fogyasztják el.
A halak gondos megfigyelése etetés közben, amikor hidegebb lesz, és az etetés mennyiségének beállítása az étkezési aktivitásuk alapján, rendkívül fontos!
A maradék étel megrohad a halak beleiben télen?
Ez egy ősrégi mítosz, ami egyszerűen nem igaz, mivel nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a koi bélrendszerében maradt anyag elrothadna vermelés közben. Amikor a víz hőmérséklete eléri a 10 °C-ot, a koi valószínűleg abbahagyja az evést, amikor pedig a víz hőmérséklete eléri a 4 °C-ot, a koi még jobban lelassul – de még ezen a rendkívül alacsony hőmérsékleten is normálisan működik a testük. Ez az állapot nem azt jelenti, hogy minden testi folyamatuk leáll, csak annyit tesz, hogy lelassulnak, így kevesebb energiára és erőforrásra van szükség egyes funkciókhoz – ezért is hívják ezt technikailag vermelésnek, nem pedig hibernálásnak. Csakúgy, mint a koi szívverése, a koi bélrendszere is lelassul, de folytatja az élelmiszerek feldolgozását, és továbbra is lesznek hasznos baktériumok a belekben, amelyek elengedhetetlenek a rendszer egyensúlyának megőrzéséhez. A bél aktív biodómként működik, támogatja a jótékony baktériumokat és visszatartja a káros baktériumokat, amelyek potenciális problémákat okozhatnak. Ráadásul olyan alacsony hőmérsékleten, mint ami a legtöbb télre jellemző, a koik aktív hűtőszekrényekké válnak, ami nem éppen ideális környezeti feltétel a rothadás végbemeneteléhez (éppen ellenkezőleg).
Vannak olyan tájak, ahol a koikat gyakran 6 hónapig nem etetik, mert a víz hőmérséklete mindvégig 10 °C alatt van! És mégis, a koi minden tavaszra csodálatosan néz ki. Miért? Mert egész télen csipegetnek egy keveset a tavi algákból, amelyekben magas a karotinoidok tartalma (bizonyos növényekben lévő karotinoidok majdnem olyan hatékonyak, mint a gyógyszerek – pozitív hatással vannak az immunrendszerre, ilyen többek között a karotin is) – a koi tápok egyik összetevője színfokozóként. A természet saját színfokozókkal rendelkezik! A hideg víz csökkenti a koi testét borító nyálka vastagságát is, amitől a színei homályosnak, fátyolosnak és fakónak tűnhetnek (bár ez a halak első védelmi vonala a betegségek ellen). A megnövekedett algafogyasztás és a csökkent nyálkaképződés mellett – a koik mégis mesésen néznek ki!
Richard Strange professzor véleménye a bélben rothadó tápról:
"Ami a bélben rothadó magas fehérjetartalmú takarmányt illeti, már hallottam róla. Ez egyértelműen téves megállapítás. A bikarbonát színezet csökkentő hatásával áll azonos helyen, mint egy tudományos alap nélküli mese, amely a koi közösség egy szegmensében megragadt. A halak fiziológiájának kutatásában eltöltött évek során soha nem hallottam, hogy más mérsékelt égövi halak esetében javasolták volna. Egyetlen más akvakultúra sem változtatja meg a takarmány összetételét a víz hőmérsékletének megfelelően. Vizsgáljuk meg a tényeket. A 4 °C alatti hőmérséklet rendkívül hideg minden mérsékelt égövi hal számára (bár jól alkalmazkodtak hozzá). Nem történik növekedés, és minimális a táplálkozás. Ez nem azt jelenti, hogy a bélmozgás leáll, ahogy a szívverés sem áll le. Ezen kívül a 4 °C a hűtőszekrény hőmérséklete, ami nem nagyon segíti a rothadást! Továbbá a koi bélrendszerében van egy mikrobiom (A mikrobiom a mikrobák (mikrobioták) összessége, amelyek a halakkal, halakban, halakon élnek, táplálják és védik őket), ahogyan bennünk is, amely a jótékony baktériumokat előnyben részesíti, a kártékonyakat pedig távol tartja. 100 évvel ezelőtt azt hitték, hogy a bélgáz a babból származik a "felesleges fehérje felhalmozódása miatt a vastagbélben", ma már tudjuk, hogy a nehezen emészthető cukrok miatt keletkezik. Összefoglalva, a baktériumok minden állat bélrendszerében aktívak maradnak hideg időben is, ez szimbiotikus kapcsolat, amit emésztésnek nevezünk, nem pedig a rothadásnak."
Tehát a megmaradt táplálék nem rothad el a koi bélrendszerében a télen, így nyugodtan folytathatod az etetést, amíg a koik elfogadják a felkínált eledelt, vagy a víz hőmérséklete kellően alacsonyra nem csökken – bármelyik is legyen előbb!
A tél előtt és után használjunk probiotikumot a betegségek megelőzésére és a halaink immunrendszerének felturbózására!
Tudtad, hogy:
A kerti tavi halak étrendjében jelen lévő vitaminokból az,
• A-vitamin. Retinolnak is nevezik, zsírban oldódó vitamin, ami azt jelenti, hogy az állat zsírszöveteiben és májában raktározódhat, és szükség esetén felszabadulhat a szervezetben. A halakban található A-vitamin elősegíti a hámszövetek megfelelő megújulását és a látási folyamatok megfelelő működését, emellett szabályozza a szervezet fejlődését és antioxidáns hatását. Hiány tünetei: exophthalmus (kidudorodó szemek), depigmentáció, szaruhártya homályosság, étvágytalanság és ödéma, növekedési visszamaradás.
• C-vitamin. Az L-aszkorbinsav egy vízben oldódó vitamin, amely a halak számára nélkülözhetetlen (a szervezetük nem képes előállítani), és nem raktározódhat a szervezetükben. A halaknak ezért folyamatos C-vitamin-bevitelre van szükségük a megfelelő haltápon keresztül. Ez az egyik legfontosabb vitamin: a halakban antioxidáns tulajdonságokkal rendelkezik, serkenti az immunrendszert, valamint elősegíti a megfelelő izomfejlődést, sebgyógyulást és csontnövekedést. Ezenkívül megkönnyíti egyes ásványi anyagok felszívódását a belekben (például vas) és fontos hormonok szintézisét. A C-vitamin hiánya angolkórt, csontdeformitást, uszonyrothadást, homályos szemeket, bőrvérzést és testtömeg-csökkenést okoz.
• D3-vitamin. A kolekalciferol, a D3-vitamin másik neve, egy zsírban oldódó vitamin, amely állatokban a kalcium és a foszfor belekben történő felszívódásának modulátoraként működik, és szabályozza azok funkcióit a szervezetben. Szabályozza a mellékpajzsmirigyhormonokat is. Ez egy nélkülözhetetlen vitamin, amelyet a halak a megfelelő haltáppal fogyasztanak, majd elraktározódik a májban és a zsírszövetekben. A D3-vitamin hiánya angolkórt, alacsony izomfejlődést és csontdeformitást okoz.
• E-vitamin. Az alfa-tokoferol esszenciális zsírban oldódó vitamin, amelyet a halak többnyire a májban raktároznak, és csak táplálékkal juthatunk hozzá. Ez az egyik legerősebb antioxidáns, amely a halakban szabályozza a sejtmembránok működését és stabilitását, valamint a szaporodásért felelős nemi hormonok termelődését is. Részt vesz az immunválaszban is, amelyben nagyon fontos szabályozó szerepét tölti be. Az E- és A-vitamin különösen nagy összhangban áll egymással, mivel az első megakadályozza az utóbbi oxidációját. E-vitamin hiány tünetei: vérszegénység, máj degeneráció, ascites, szívizom és vörösvértestek károsodása, lassú növekedés, csökkent szaporodási aktivitás.
A kerti tavi halak étrendjében jelen lévő zsírsavakból az,
Omega 3 zsírsavak. Ezek a többszörösen telítetlen zsírsavak, amelyeket PUFA-3-nak is neveznek, nélkülözhetetlenek a halak számára, és a megfelelő haleledelből nyerhetik ki. Az édesvízi halak számára a linolénsav különösen fontos, míg a tengeri halaknak eikozapentán- és dokozahexaénsavra van szükségük. A húsevő halak anyagcsere-különbségei miatt nagyobb szükségletekkel rendelkeznek, mint a növényevők. Az omega 3 zsírsavak kulcsfontosságúak a sejtmembránok stabilitásában, így alacsonyabb testhőmérsékleten is folyékonyabbak lesznek (a halak hidegvérű állatok). Gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal is rendelkeznek, és – bár kis mennyiségben – anyagcsere-energia előállítására használják. Ezenkívül elősegítik az ikrák, embriók és ivadékok megfelelő fejlődését. A hiány tünetei: rendellenes szín, uszonyok rothadása, májkárosodás, rendellenes testfejlődés.
Omega 6 zsírsavak. Ezek többszörösen telítetlen, növényi eredetű zsírsavak, a halak számára nélkülözhetetlenek (csak haleledel formájában juthatnak hozzájuk). A halak számára a legfontosabbak az arachidonsav és a linolsav. Az omega-6 zsírsavak számtalan anyagcsere-útvonalon vesznek részt: a gyulladásos válasz aktiválásában, a szervezet lipidfilmjeinek fenntartásában, a sejtjelek és enzimaktiválásban. Elősegítik a megfelelő immunválaszt fertőzés esetén. A hiány tünetei: rendellenes testfejlődés, fertőzésekkel szembeni érzékenység, epidermális elváltozások.
Ha tetszett kövess minket FaceBook-on, hogy elsőként értesülj minden új bejegyzésünkről és akciónkról!
Csatlakozz privát FB Csoportunkhoz, ahol minden tag segít megválaszolni kérdéseidet legyen az kerttel, kerti tóval, akvarisztikával kapcsolatos! :)
Kapcsolódó érdekes cikkek:
Vadon élő állatok a kerti tóban
6 tipp kerti tó tavaszi indításához
7 ok, amiért érdemes szűrőtavat építeni