Csigák a kerti tóban

Kevés kérdés osztja meg olyan könnyen a kerti tó tulajdonosok sorát, mint a tavi csigák. Egyesek számára, csak egy ismerős kerti kártevő vízi változata, amely kész pusztítást végezni a nagyra becsült vízinövényeinken; mások számára pedig egyenesen lenyűgöző és üdvözlendő lakói a tónak, akik segítséget nyújtanak a tó tisztán tartásában. Az igazság valószínűleg valahol a kettő között van, de egy dolog biztos – akár szereted, akár gyűlölöd őket – ha van tavad, valószínűleg vannak benne csigák! :)

Egy kis csiga biológia

Vannak olyanok, akik csigákat vásárolnak akvarista boltokban, vagy koldulnak néhányat a barátok tavából, akár hazahozzák őket természetes tavakból; de az édesvízi csigák mindig felbukkannak, akár hívod őket, akár nem. Általában peteként a vízinövényeken érkeznek meg hozzánk. Magukat a petéket általában meglehetősen könnyű észrevenni, ha kicsit keresgélünk, a levelek fonákján és a szárak felszínén vastag, zselészerű anyagból álló halomban vagy csíkban találhatók. Mivel a csigák elég szapora jószágok, egy tóban megtelepedve számuk nagyon gyorsan megnövekedhet – tehát ha ezt nem akarod, akkor érdemes ébernek lenni.

A tavi csigáknak két fő csoportja van: a „tüdős csigák”, melyek a légkörből lélegeznek a köpenyüregtüdővel, és a „kopoltyús csigák”, amelyek a vízből, kopoltyúkkal nyerik az oxigént. A vízikertészek számára legismertebb fajok közül sok, köztük a nagy mocsárcsiga (Lymnaea stagnalis) és a tányércsigák különféle fajtái, tüdős csigák. A levegő belélegzésének képessége előnyt jelent kopoltyús rokonaikkal szemben, mivel a legtöbb tótípusban megtelepedhetnek, még akkor is, ha a víz oldott oxigén szintje alacsony. Ezzel szemben a kopoltyús csigák, mint például a lábas vízicsigácska (Potamopyrgus antipodarum) és a hosszúcsápú csőröscsiga (Bithynia tentaculata, lásd a fenti képen), a tiszta, oxigénben gazdag vízekre korlátozódnak.

A tavi csigák élete

Egy másik érdekes különbség a tüdős és a kopoltyús vízicsigák között a szaporodáshoz való hozzáállásukban rejlik. Míg a legtöbb kopoltyús csigának külön hímje és nősténye van, addig a tüdős csigák hermafroditák, mindegyik egyed képes megtermékenyíteni, és egy másik csiga által megtermékenyülni – ez némiképp megmagyarázza a gyors szaporodási képességüket.

Mindazonáltal nem a tüdős csigák az egyetlenek, akiknek ilyen ügyes szaporodási trükkje van; a lábas vízicsigácska – egy kopoltyús csiga – képes szűznemzéssel szaporodni. Technikailag „parthenogenezisként” ismert, ez lehetővé teszi a csiga számára, hogy pár nélkül szaporodjon, ami hasznos dolog, ha egyedül találja magát egy megfelelő tóban.

Nem számít, hogyan viszonyulsz ezekhez az állatokhoz, az tagadhatatlan, hogy valóban nagyon jók abban, amit csinálnak. Még ha soha nem is ők lesznek a kedvenc tavi élőlényeid, egyedülálló biológiájuk és figyelemre méltó képességük, hogy szinte mindenhová megtalálják az utat, érdekes csoporttá teszik őket!

A tavi csigák élőhelye

A tavi csigák szívesen élnek mindenféle édesvízi tavakban, ahol szabadon szaporodhatnak, és elhullott állatokkal és növényekkel is táplálkozhatnak. Ezek a fajok jótékony hatással vannak a tavakra, de akár kártevők is lehetnek. A kerti tavak, mindenféle állatot vonzanak, beleértve azokat is, amelyek bizonyos esetekben károsak lehetnek a tóra nézve. Ide tartoznak a tavi csigák, amelyeknek megvannak az előnyei és hátrányai is. 

Egyrészt a tavi csigák algákat és elhullott állatokat esznek, ami nagyon hasznos, de megeszik a növényzetet is, és ezzel károsíthatják a növényeket. Szerencsére ezek a vízi csigák nem vonzódnak a halikrához, barátságos szomszédnak bizonyulnak, így biztonságosan tarthatók halas tóban. Azonban nagy számban szaporodhatnak, ami káros a tóra. Ezért fontos, hogy az ember megismerje és megértse a tavi csigák életciklusát. 

Lássuk a hermafrodita fajok életciklusát

A kemény héj megvédi a nyálkás testet a legtöbb külső sérüléstől. A csigák lehetnek nagyok vagy kicsik, de mind a csápjukon keresztül érzékeli a táplálékot. A tavi csigákat vízi csigáknak is nevezik, mivel nem élhetnek a víztesteken kívül, mert az a végüket jelentené. Az egyik ok, amiért tavakban élnek, az, hogy „beásással” el tudjanak bújni a ragadozók elől. Ezek a puhatestűek hónapokig beágyazva maradhatnak a tavak iszap rétege alatt, és akkor jelennek meg, amikor a szaporodáshoz kedvezőek a feltételek. Ezek a csigák hajlamosabbak a tó károsítására, mivel hermafroditák, ami azt jelenti, hogy a hímek és a nőstények is képesek petét rakni a megtermékenyítés után. Ezer petét rakhat egyszerre mindkét nem, ezeknek a petéknek olyan kocsonyás a fiziológiájúk, és a tavakban lévő növényekhez vannak tapasztva, amelyek négy hét után kölyökcsigákká fejlődnek. A ragadozók, például a kacsák és a szitakötők azonban megakadályozhatják, hogy ezek a vízi csigák befejezzék az életciklusukat.

A tavi csigák étrendje főleg algákból és szerves törmelékből tevődik össze, ha egy tóban sűrű növényzet van, ezek a puhatestűek nem okoznak nagy kárt és könnyen eltávolíthatóak túlszaporodás esetén. Mivel algákat esznek, használhatók olyan tavakban, amelyet vastagon beborít az alga. A tavi csigák különböző algafajokkal táplálkoznak, kivéve a szabadon lebegő zöld algákat. Ezt szem előtt tartva a csigák segítségével egyensúlyban tartható a tó anélkül, hogy aránytalanul elszaporodnának.

Tavi csigák mellett vagy ellenük?

A tavakban elterjedt csigafajok többsége dögevő, növényi anyagokkal és szerves törmelékkel táplálkozik, és izmos, reszelőnyelvükkel kaparják le táplálékukat a tárgyak és növények felszínéről. Az UVC és a Velda I-Tronic vagy T-flow készülékek széles körű elterjedése előtti időkben ez nagyon népszerűvé tette őket a tavasok körében, mivel természetes étlapjukon óriási mennyiségű alga szerepelt. Mióta azonban a technológia átvette a szerepüket, kevesebb tó tulajdonos hajlandó szemet hunyni a tavirózsa és más különleges növények rágcsálására való hajlamuk felett.

A csigarajongók rámutatnak arra, hogy továbbra is hasznosak, mivel segítenek csökkenteni a bomló szerves anyagok felhalmozódását a tó alján. Másrészt ezzel szemben az a tény, hogy az ő hulladékuk hozzájárul a víz nitrát szintjének növeléséhez, és az, hogy számos parazita köztes gazdájaként szolgálhatnak – ezek egyike sem teszi túl szimpatikussá őket a koi tartók számára.

Csiga GYIK (gyakran ismételt kérdések)

Mit esznek a tavi csigák?

A tavi csigák mindenevők, vagyis növényi és állati eredetű anyagokat is esznek. Általában algákkal, elhalt növényekkel és más, a vízben jelen lévő szerves anyagokkal táplálkoznak. Ezen kívül kis vízi állatokkal, például szúnyoglárvákkal, sőt más csigákkal is táplálkozhatnak.

Mi eszi a tavi csigákat?

Magyarországon számos állat eszik tavi csigákat, köztük madarak, például kacsák és gémek, valamint halak (compó) és bizonyos kétéltűfajok, például a gőte. További potenciális ragadozóik közé tartoznak a szitakötőlárvák, a vízi skorpiók és a csiborok.

Hogyan lehet megszabadulni a tavi csigáktól?

A csigákat legegyszerűbben manuálisan távolíthatod el a vízből. Mivel viszonylag nagyra nőnek és így könnyű őket észrevenni.

A vízicsigák hasznosak a tavadban?

Általánosságban elmondható, hogy a tavi csigák hasznosak lehetnek a tó számára, mivel segítenek megtisztítani azt a felesleges szerves anyagoktól és az algáktól, ami hozzájárulhat a vízminőség megőrzéséhez. Ha azonban túlszaporodnak, zavaróvá válhatnak, és problémákat okozhatnak a vízminőségben, ezért fontos, hogy a tóban kiegyensúlyozott ökoszisztémát tartsunk fenn.

Lehet túl sok csiga egy tóban?

Igen, túl sok csiga lehet egy tóban, különösen, ha túlszaporodnak és túl sok szerves anyagot kezdenek el fogyasztani. Ez problémákat okozhat a vízminőségben, és algavirágzáshoz, vagy egyéb problémákhoz vezethet. Fontos, hogy fenntartsuk a kiegyensúlyozott ökoszisztémát a tóban, és figyelemmel kísérjük a csigapopulációt a túlszaporodás megelőzése érdekében. Ne feledd azonban, hogy egyes csigák előnyösek lehetnek a tó ökoszisztémája számára, ezért fontos, hogy mérlegeld az előnyöket és hátrányokat, mielőtt intézkednél.

Mi történik, ha egy tavi csiga elpusztul?

Amikor egy tavi csiga elpusztul, teste lebomlik, és tápanyagokat bocsát ki a vízbe, ami hozzájárulhat az algák és más mikroorganizmusok növekedéséhez. A bomlási folyamat oxigént is fogyaszthat, ami vízminőségi problémákhoz vezethet, ha túl sok elhullott csiga van a tóban.

Megeszik a tavi csigák a hal ürüléket?

Igen, a tavi csigák megehetik a halak ürülékét, mivel az szerves anyagok forrása. Általában azonban inkább algákkal és más növényi anyagokkal táplálkoznak, amelyek a vízben jelen vannak.

Meddig élnek a tavi csigák?

A tavi csigák élettartama a fajtól és a környezeti feltételektől függően változhat. Általában több hónaptól néhány évig is elélhetnek egy tóban, de egyes fajok élettartama rövidebb vagy hosszabb is lehet.

A tavi csigák megtisztítják a tavat az algáktól?

Igen, a tavi csigák segíthetnek az algák eltávolításában a tóban, mivel olyan szerves anyagokkal is táplálkoznak, amelyek hozzájárulhatnak az algák növekedéséhez. Előfordulhat azonban, hogy önmagukban nem tudják teljesen eltüntetni az algákat, és más tényezők, például a vízminőség és a napfény is befolyásolhatják az algák növekedését egy tóban.

Most akkor hasznosak, vagy sem?

A népi bölcsesség szerint, a tavi csigák megeszik az algákat és néhány szerves törmeléket. Ők a tavacskád kis kaparós házmesterei. Egy jól karbantartott tóban viszont nem feltétlen értek egyet ezzel. A tavi csigák minden bizonnyal megszabadítanak a tóban lévő alga és a törmelék egy részétől. Nem lesznek azonban jelentős hatással azokra a problémákra, amelyekkel a legtöbb tótulajdonos szembesül a víz egészségével kapcsolatban. A zöldvízen nem segítenek. A plankton algák, amelyek virágzása zöld vizet okoz, túl kicsik és szabadon lebegnek. Valójában a csigák akár ronthatják is ezt a problémát, mivel főként az egészséges nyálka algákkal táplálkoznak, amelyek megakadályozzák a plankton algák virágzását. A csigák nem segítenek jelentősen a tavakban tapasztalt egyik leggyakoribb problémán, a tóiszap túlzott képződésén. A csigák megeszik ugyan a tó iszaprétegét alkotó szerves törmelék egy részét, de sokkal jobban kedvelik az egészséges iszapmoszatot, amely valójában segít a tó tisztán tartásában. Így a túl sok csiga inkább fokozhatja a tóiszap-problémát, nem pedig javítja. Ezenkívül a tavi csigák hajlamosak gyorsan szaporodni, és a túl sok csiga, sok elpusztult csigát jelent, amelyek az iszap részévé válnak, ahelyett, hogy felemésztenék azt.

A csigák segíthetnek, ha sok fonalas algád van. Mindazonáltal szívesebben táplálkoznak a nyálka algákkal, amelyek valójában segítik a vízben lévő felesleges tápanyagok felhasználását, amiktől a fonalas algák szaporodnának. Ha egyszerű megoldást keresel a fonalas algák ellen, vannak jobb módszerek is, mint a csigák.

A nagy mocsárcsiga messze kishazánk legnagyobb tavi csigafaja, hossza elérheti a 6 cm-t, bár a szokásos mérete közelebb van a 4 cm-hez. Nagy méretük miatt alkalmasak nagyobb halakkal való tartásra is. Kiváló tisztogatók, megeszik a törmeléket, a halürüléket, az elhalt növényeket, a haleledel maradványokat, az elhullott halakat, az algákat és a fonalas algát is. Hidrát is esznek, és kiválóan alkalmasak a túlszaporodásuk megakadályozásában. A  közhiedelemmel ellentétben ritkán esznek élő növényeket, csak az elhalt részeket, vagy algát legelnek levelek felszínéről. Könnyű csökkenteni a populációt, ha attól tartasz, hogy sokan vannak a tóban, mivel meglehetősen nagyok és könnyen eltávolíthatók. A csigák a tavak vagy akváriumok ökoszisztémájának elengedhetetlen részét képezik, és kiváló kiegészítői lehetnek a bio kerti tavaknak.

Gyakori vízicsigák a tóban

1) Nagy tányércsiga (Planorbarius corneus)

A nagy tányércsiga, körülbelül 30 milliméter átmérőjű és 11-12 milliméter magas, háza nagy, vastag korong alakú. Színe vörösbarna vagy zöldes olajbarna, mely alul világosabb. Felülete sokszor rácsos-ripacsos. Az állat teste csaknem fekete. Ha a pigmentanyag hiányzik, a hemoglobint tartalmazó vértől a test világító vörös. A tapogatók hosszúak és vékonyak, a szemek a tapogatók között vannak. A nagy tányércsiga hímnős állat. Petéit kocsonyás anyagba ágyazva lapos, korong alakú csomókba rakja le, az embriók vörösek.

A tüdején és a bőrén keresztül szívja be a levegőt. Emiatt képesek boldogulni olyan környezetben, ahol alacsony az oldott oxigén szintje a kopoltyús fajokhoz képest. Előnyben részesítik azokat a területeket is, amelyek nem túlságosan tiszták, ami azt jelenti, hogy bőven van bennük alga és növényzet, amelyből a csigák táplálkozhatnak, bár ezek a csigák tiszta, oxigéndús vizekben is megtalálhatók. Meglehetősen gyakori, hogy ezeket a csigákat „kártevő” fajnak tekintik, mivel gyorsan szaporodhatnak, és egyszerre sok petét raknak. Azonban a lágy algafajok a kedvenc táplálékuk, és amíg ezek könnyen hozzáférhetők, nem valószínű, hogy megeszik a tó növényzetének nagy részét, így segíthetnek megakadályozni az algák túlszaporodását. Alacsony biológiai terhelést jelentenek a tó számára.

2) Nagy mocsárcsiga (Lymnaea stagnalis)

A nagy mocsárcsiga meglehetősen elterjedt faj Európa holarktikus vidékein, valamint Kanada és Oroszország egyes részein. Ahogy a neve is sugallja, ez egy meglehetősen nagy csiga, amelynek háza akár a 4,5-6 centimétert, a ház szélessége a 2-3 centimétert is elérheti. A csiga háza mészből épül, hegyes csúcsban végződik, szarusárga színű és vékony, éppen ezért törékeny. Az utolsó kanyarulat hasasan kiöblösödik. Különböző típusú vizekben eltérő házformákat alakít ki, például a nagyobb tavakban élők háza rövidebb. Az állat teste szürke színű. A csiga tapogatói oldalirányban lapítottak, nagyjából háromszögletűek, tehát eltérnek sok más faj fonalas szerkezetű érzékszervétől. A nagy mocsáricsiga 3-4 évig él. Szemük a tapogatók tövében helyezkedik el. Az állatnak nincs héjfedője (operculum), amivel elzárja a ház száját. Előnyben részesítik a nyugodt, állóvizet, bőséges növényzettel, vagy a nagyon lassan mozgó folyókat és patakokat. Táplálékuk elsősorban növényzetből (élő és halott) és algákból áll, de fogyasztanak rovarlárvákat is (például szúnyog), sőt más csigákat is.

A peterakás ideje tavasszal vagy nyáron van, amikor felmelegszik a víz. A csiga hímnős, többnyire két egyed kölcsönösen megtermékenyíti egymást. Az egy alkalommal kibocsátott mintegy 200-300 petét kocsonyás anyag burkolja be, ami védelmet nyújt a ragadozó halakkal szemben. A kocsonyán belül minden egyes petéből kifejlődik a szülők miniatűr mása. Az embrionális fejlődés mintegy két hétig tart.

3) Balti mocsárcsiga (Radix Balthica)

Európa nagy részén, valamint Észak- és Nyugat-Ázsiában előforduló balti mocsárcsiga meglehetősen kicsi, átlagosan 2,8 centiméteres a maximális mérete. Bár számos vízi környezetben megélnek, az eutróf, csendes víztesteket részesítik előnyben. Az eutróf ökoszisztémákat egészségtelennek tekintik, ezért ha ezt a csigát találod a tavadban, érdemes lehet megvizsgálni a víz minőségét, hogy megbizonyosodj arról, hogy a tápanyagok nincsenek túlterhelve, és hogy bőven van-e benne oldott oxigén. Növényi anyagokkal, bomló szerves törmelékkel és algákkal táplálkoznak.

4) Fülformájú mocsárcsiga (Radix Auricularia)

Európában és Kelet-Ázsiában őshonos, ez a faj az Egyesült Államokban és Új-Zélandon is elterjedt. Képesek zavaros vizekben is megélni, de általában inkább a csendes tavakat, lápokat vagy folyókat kedvelik. Brakkvízben is megél. A fülcsiga háza széles fül alakú, tekercse rövid, hegyes. Az utolsó kanyarulat nagy és fül alakúan erősen kiöblösödött; a szájadék szegélye szélesen kiterül. A ház 25-35 milliméter magas és 25-30 milliméter széles. Színe világos sárgásbarna. Az állat teste szürke, sötét foltokkal tarkított köpenye a ház vékony héján áttetszik. Táplálékuk nagy része zöld algafajokból, bomló anyagokból és szerves törmelékből tevődik össze. Mint valamennyi tüdőscsiga, a fülcsiga is hímnős. A párosodásban azonban többnyire egyneműen vesz részt, vagyis az egyik állat hímként, a másik nőstényként viselkedik.

5) Törpe iszapcsiga vagy kis mocsárcsiga (Galba Truncatula)

Törpe faj, a kisebb tavi csigák általában legfeljebb 1 centiméter átmérőjűre nőnek. A csigaház kúp alakú, 5–15 mm magas, 5–6 mm széles, 5-6 kanyarulatból áll. Domború kanyarulatai lépcsőzetesen, mély varrattal helyezkednek el egymás fölött, az utolsó kanyarulat nem tágul ki feltűnően. A héj színe sárgás vagy szarubarna, sűrűn rovátkolt. A nagyon kicsi, mozdulatlan víztesteket részesíti előnyben (beleértve a tócsákat is!), egész Európában, Észak-Afrikában, Ázsia egyes részein és Alaszkában megtalálható. Gyakran kimászik a vízből és a növények (sások, füvek) felületén található meg. Elviseli az emberi tevékenységgel megzavart és kevéssé benőtt vizeket is, és a 7,0-9,6 közötti pH-t. Az iszapba fúródva átvészeli élőhelye kiszáradását is, akár 4-5 hónapon át. Táplálékát, az algák és a bomló szerves anyagok, például az elhullott halak és a levelek teszik ki. 

12-20 petéjét kerek, 5–6 mm átmérőjű csomagokban rakja le, többnyire szilárd felületekre. A hőmérséklettől és esőzésektől függően évente akár 3 generációja is felnőhet, de Európában két generáció az általános. Élettartama meghaladja az 1 évet.

A törpe iszapcsiga a májmétely (Fasciola hepatica) köztesgazdája, a féreg életciklusának egy része a csiga testén belül zajlik.

6) Folyami fiallócsiga (Viviparus acerosus)

A Duna, a Dnyeper, az Észak-Dvina, illetve a Daugava folyók vizeiben őshonos. Tehát Ausztria, Bosznia és Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Csehország, Németország, Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovákia és Ukrajna vizeiben. Görögország ugyan nem tartozik a Duna vízgyűjtőéhez, de itt is elterjedt, őshonos faj, állománya növekvőben van. Hollandiában és a Bodeni-tóban inváziós fajként is megjelent a 20. század legvégén. A csigaház 30-35 milliméter magas, amellyel Magyarország egyik legnagyobb vízicsigája, szélessége 23-37 milliméter, kanyarulatainak a száma 4 és 5 között lehet. A héj vékony és zöldesbarna színű, melyen általában 3 vörösesbarna csík látható. A kanyarulatok alakja a szájadékkal megegyezik, emiatt a végénél hegyes a csigaház. A lassú folyású vizek, holtágak és tavak iszapos fenekén a fejének ormányra hasonlító nyúlványával táplálékot keres az iszapban. Tápláléka különféle férgekből és növényi törmelékből áll. Petéi az anyai szervezetben megérnek, peterakás során már elevenen jönnek a világra a jellemzően fél centiméteres kiscsigák. A hímek háza hosszabb, a nőstényeké szélesebb.

Összefoglalva:

A vízicsigák előnyei a tavunkban:

Míg egyes fajokat kívánatosabbnak tartanak, mint másokat, általában a tavi csigák fontos szerepet játszhatnak a tó ökoszisztémájában, mivel algákat legelnek. Segítik a tápanyag körforgást is azáltal, hogy törmelékkel táplálkoznak, és nitrogént szabadítanak fel az üledékből. Egyes édesvízi csigák, mint például a nagy mocsárcsiga és a kis mocsárcsiga, érzékenyebbek a szennyezésre, és figyelmeztethetnek, ha a tó nem egészséges. Ha hirtelen csigák jönnek a tó felszínére, a víz minősége valószínűleg rossz. Ezzel szemben, ha olyan szennyeződéstűrő fajokat találsz, mint a balti mocsárcsiga, ez azt is jelzi, hogy a tó egészségtelen lehet, ezért tesztelni és ellenőrizni kell a vízminőséget.

A vízicsigák hátrányai a tavunkban:

A legtöbb tavi csiga fogyaszt algát – azonban sokan közülük inkább az egészséges, puha zöld algákat részesíti előnyben, amelyeket könnyebb lekaparni a felületről, mint a fonalas algákat vagy cianobaktériumokat. Ezenkívül a legtöbb csiga hermafrodita és gyorsan szaporodik. Ha a tó túlnépesedik, megehetik a tó növényeit, és idővel elpusztíthatják őket, különösen, ha nincs elég alga. Ennek enyhítésére biztosíthatunk leveles zöldségeket.

Valamint távolítsuk el a physa nemzetségbe tartozó csigákat, például az tömzsi hólyagcsigát (Physella acuta, lásd a fenti képen), mivel ezek a fajok rendkívül gyorsan szaporodnak, és felfalják a tóban a szükséges egészséges algákat is, valamint a vízi élethez elengedhetetlenül szükséges kovamoszatokat. Ezen felül, ha a csigák szabadon szaporodhatnak, nagymértékben hozzájárulnak a víz terheléséhez, mivel rövid életűek és hamar elkezdenek elpusztulni. Ez a káros bio-hulladék, például az ammónia és a nitritek ugrásszerű növekedését okozhatja (ammónia és nitrit csúcsokat okozhat), amelyek halálosak lehetnek a halakra nézve.

Ezenkívül sok vadon élő csiga gyakran köztes gazdája különféle parazitáknak, amelyek átjuthatnak halakba és emlősökbe is. Ha úgy döntesz, hogy csigákat helyezel a tavadba, lehetőleg tenyésztőktől szerezd be őket, így jelentősen csökken annak a valószínűsége, hogy parazitákat vagy vírusokat jutatsz a tavadba. Soha ne fogj csigát természetben, és ne tedd őket a tavadba, mivel számos kórokozót, baktériumot és kellemetlen parazitát hordozhatnak!

Ha tetszett kövess minket FaceBook-on, hogy elsőként értesülj minden új bejegyzésünkről és akciónkról!

Csatlakozz privát FB Csoportunkhoz, ahol minden tag segít megválaszolni kérdéseidet legyen az kerttel, kerti tóval, akvarisztikával kapcsolatos! :)

Kapcsolódó érdekes cikkek:

Víziszörnyek a kerti tóban

Vadon élő állatok a kerti tóban

6 tipp kerti tó tavaszi indításához

7 ok, amiért érdemes szűrőtavat építeni

Kerti tó nyári teendők

Hogyan tartsuk távol a leveleket a kerti tótól?

Koi pontyok és aranyhalak téli etetése?