Tokhal tartása kerti tóban

A tokfélék és a lapátorrú tok „élő kövületek”, a csontos halak ősi rendjének egyedüli tagjai (vázuk többnyire porcos). Megkövült őseik 135 millió éves kőzetekből kerültek elől. Igen hosszú, orsó alakú testük és hosszú orrnyúlványuk van. Szájuk alul helyezkedik el, mivel a folyók, tavak és tengerek fenekén táplálkoznak. Egészen fiatal ivadékaiknak esetleg vannak apró és puha fogaik, felnőttkorukra azonban elveszítik őket. Valódi pikkelyeik sincsenek. A tokféléknek öt nagy, csontos vértekből álló sor fut végig a testükön. Az ívási időszakon kívül általában magányosan élnek, és szürkületben a legaktívabbak, amikor táplálkoznak. Télen és nyáron, amelyek táplálkozási, illetve böjti időszakok, csoportokba verődhetnek.

A tokhalak, mint fogatlan és gyengéd óriások

A tokhalnak nincs foga, ezért szeretnek kis halakkal, rákfélékkel és férgekkel táplálkozni, amelyeket egyben le tudnak nyelni. 

Bár ragadozó, a tokhal nem agresszív hal. A cápákhoz hasonló elektroreceptorokkal rendelkeznek. Általában tavak vagy folyók fenekén keresgélnek élelmet. Szájuk testük alsó részén (alsó állású száj) található, mivel úgy fejlődtek, hogy közvetlenül az alattuk lévő prédákból táplálkozzanak.

Gyakorlatilag lehetetlen, hogy egy tokhal olyan zsákmányt fogyasszon el, amely sokkal nagyobb, mint a maximális szájnyílás mérete. Egyszerűen nincsenek felszerelve azokkal az eszközökkel, amelyekkel táplálékukat darabokban fogyaszthatják el. Inkább egészben nyelik le őket foghiányuk miatt. A zsákmányt úgy kapják el, hogy kinyújtják az ajkukat, ezzel megnövelve a szájnyílásukat, ami átirányítja a víz áramlását a szájuk felé (vákuumot hoznak létre). Kedvenc ételeik közé tartoznak a kis halak, rákfélék és férgek.

Élettartamuk, méretük, táplálékuk és szaporodásuk

A mai tokhalfajok egy része több millió éve létezik, mindenféle formában és méretben.

A tokhalfélék az Acipenseridae családba tartoznak, mely 27 tokfajt foglal magában, amelyek körülbelül 250 millió évvel ezelőtt, a triász időszakban kezdtek el kifejlődni. A ma jelen lévő fajok körülbelül 50 millió éve léteznek, ők az ősi valódi csontos halak leszármazottai. A 27 faj közül csak egy maroknyit tekintenek alkalmasnak tavakban való tartásra, és kaphatók kereskedelmi forgalomba – a szibériai vagy lénai tok (Acipenser baeri), a kecsege (Acipenser ruthenus), a gyémánt tok (Acipenser hybrid), és a lapátorrú tok (Polyodon spathula). Különféle hibridek is kaphatók persze a kereskedésekben.

A tokhalat egyaránt tekintik őskorinak és primitívnek, mert megjelenése, általános fiziológiája és morfológiája nem sokat változott a rájuk vonatkozó legkorábbi fosszilis feljegyzéseinkhez képest. Jóformán világszerte megtalálhatók, a hideg édesvizű szubarktikus folyóktól és tavaktól a melegebb tengeri parti vizekig Európa és Észak-Amerika mentén, mivel a különböző fajok különböző helyekhez alkalmazkodtak. Az IUCN veszélyeztetett fajok vörös listáján szerepel, mert az ikrájuk, a nagy méretük és a páncélozott pikkelyek miatt nagymértékben halászták a tokfélék családját, amely jelenleg talán a legkritikusabban veszélyeztetett család, 4 faj már kihalt, a többi pedig veszélyeztetett vagy fokozottan veszélyeztetett.

A tokhalak táplálkozási igényei és táplálkozási viselkedése 

A tokhalat bentikus (a víz fenekén élő, fenéklakó vagy fenékjáró) halnak tekintik, ami azt jelenti, hogy a víztest fenekéről szerzik a táplálékukat. A természetben ide tartoznak még a táplálékukat adó garnélák, rákfélék, és kagylók, más halak, mikro- és makrogerinctelenek, rovarlárvák.

Szervezetükből hiányoznak a növényi anyagok lebontásához szükséges enzimek, így bár megeszik a búza vagy szója alapú tápot, nem fogják tudni megemészteni azokat, ezáltal soványak, alultápláltak és később betegek lesznek. A fehérjedús étrend kulcsfontosságú! Általában testtömegük 2-3%-át kell megenniük minden nap, különösen, ha még mindig nőnek. Meglehetősen lassú mozgású élőlények, gyengén látnak (mivel mély, homályos vizekben élnek), ezért először meg kell etetned a többi halat, különben azok felfalják a tokhal táplálékát, mielőtt esélye lenne megtalálni azt egyáltalán. Adj süllyedő tápot, hogy a tokhal a bajusza segítségével megtalálja a fenéken.

A tokhal élettartama, mérete és növekedési üteme

A tokhal nagyon lassan növekszik, de hatalmas méreteket érhet el, és megfelelő körülmények között akár 100 évnél is tovább élhet.

Nagyon hosszú életű lények, köztudott, hogy a tokhalak jóval több mint 100 évet élnek, bár az átlagos élettartam a súlyos túlhalászás és az élőhelyek pusztulása miatt közelebb van az 55-höz. Ez a hosszú élettartam és a lassú növekedési ráta az okai annak, hogy ennyire fenyegetettnek számítanak – nem szaporodnak gyorsan vagy gyakran, ezért nagyon nehezen heverik ki az olyan dolgokat, mint a túlhalászás, a környezetszennyezés, az orvhalászat és az élőhelyek elvesztése/pusztulása.

A tényleges növekedési sebesség fajonként jelentősen eltér, és függ a víz minőségétől, az étrendtől, a táplálkozási sebességtől és a hőmérséklettől is. Ezek a tényezők előre láthatóan befolyásolják az élettartamot is. Amint fentebb említettük, a tokhalak napi testtömegének 2-3%-ának megfelelő táplálék a legjobb táplálkozási arány az optimális növekedéshez. Ezenkívül a 14 Celsius-fok alatti hőmérséklet számos tokhalfajnál lelassítja a növekedési ütemet. A legalább 40% fehérjét és 15% lipideket tartalmazó étrend a legjobb az egészséges növekedésükhöz.

Melyek a legkisebb és legnagyobb tokhalak?

A tavakban tartható fajok közül a kecsege a legkisebb, átlagosan 1 méteresre nő meg lassan, és körülbelül egy évtizedbe telik, míg eléri kifejlett méretét. Nagyrészt a tó fenekén tartózkodik, ezért ritkán látni, de van belőle albínó változat is, amit könnyen észreveszünk a tó alján. A szibériai tokfélék körülbelül 1,5 méteresre nőnek, és ezt sokkal gyorsabban érik el, mint a kecsegék, évente átlagosan 25 centit nőnek. Ők a víztest minden részében úsznak, ezért sokkal többet fogjuk látni őket.

A viza (Huso huso), a legnagyobb tokfaj, elérheti a 10 métert és az 1600 kilót is, bár az 5-7 méter és a 800 kiló az átlagos méretük. Különböző tényezőktől függően a vizák 2-10 évente körülbelül egy métert nőhetnek. A legnagyobb bejelentett viza 7,2 méter hosszú és 1571 kg volt.

Elég nagy a tavam egy tokhal számára?

Még a legkisebb tokhalfaj, a kecsege számára is jelentős méretű tavacskára van szükséged ahhoz, hogy a teljesen kifejlett halat (1 méteres), biztonsággal elhelyezhesd benne.

Jelentős méretük miatt a tokhalaknak nagy tavakra van szükségük. A legkisebb tokhalfajhoz, a kecsegéhez is legalább 7600 liter vizet kell számolni (tokhalanként). Az összes többi kereskedelemben rendelkezésre álló tokhalfajt minimum 11-12 köbméter vízben kell tartani (szintén tokhalanként). A tónak legalább 4 méter mélynek kell lennie minden tokhal esetében, bár a 3-6 méter a legjobb, mivel a mély vizeket kedvelik. Lévén ez majdnem mindenhol kivitelezhetetlen elég a 120-200 cm mély tó is, de lehetőség szerint a mély rész területe minimum 4 m² legyen!

Ezenkívül a tokhalak hajnalban és alkonyatkor a legaktívabbak, és inkább a kevés vagy a gyenge fényt részesítik előnyben. Valójában számos egyedi érzékszervet fejlesztettek ki, melyek segítenek boldogulni a mély, sötét vizekben – ahelyett, hogy látnának, a tokhalak négy hihetetlenül érzékeny, hosszú bajuszt használnak az érzékeléshez. Elektroreceptoraik is vannak, amelyeket Lorenzini ampulláknak neveznek (pont, mint a cápáknak), amelyek a vízben lévő legkisebb elektromos áramot is érzékelik, és lehetővé teszik számukra, hogy táplálékhoz jussanak, és elkerüljék a veszélyt. Annak érdekében, hogy a tokhal jól érezze magát a fényes és meleg nappal, helyezz el búvóhelyeket a tóban, például víz alá süllyesztett rönköket és szikla túlnyúlásokat, ültess néhány árnyékot adó fát a vízpartra.

Gyakori tokhal-betegségek és tóproblémák

1) A tokhal nagyon nagyra nő

A fajtól függően a tokhal nagyon nagyra nőhet, ezért meg kell győződnöd arról, hogy a tavad elég nagy-e.

Mint fentebb tárgyaltuk, a tokhal meglehetősen nagyra nő. Az egyik leggyakoribb probléma az, hogy a tótulajdonosok nem rendelkeznek elég nagy tóval a tokhal számára, így azok egyszerűen kinövik a tavat, mivel sokak egyszerűen nem is sejtik, mekkorára nőhet ez a halcsalád. A tokhalat nagyon nehéz visszahelyezni a természetbe, és a fajok 85%-a veszélyeztetettnek vagy fokozottan veszélyeztetettnek minősül, ezért rendkívül fontos, hogy teljesen biztos legyél abban, hogy tokhalad számára meg tudsz adni mindent, amire szüksége van. A méretükből adódik az is, hogy a tokhal… sokat eszik. Győződj meg arról, hogy anyagilag meg tudod engedni magadnak a tokhal etetését és elhelyezését!

2) A tokhal ivadékot és kis halakat is eszik

A tokhal boldogan falatozza az ivadékokat és a fiatal halakat, ezért ezt figyelembe kell venned, ha koi pontyaid - vagy aranyhalaid vannak.

Egy másik (ugyan inkább alkalmi) probléma az, hogy más halakat is megehetnek, bár ez nem gyakori, és általában a legtöbb halfajtával jól megvannak, de a legkisebb (és/vagy a leglassabb) halakat... 

A kisebb tokfélék, mint például a kecsegék, megehetik a kis aranyhalakat, szivárványos cselléket vagy a guppikat, míg a nagyobb fajok a  nagyobb halakat is. Ennek megelőzése érdekében ügyelj arra, hogy rendszeresen etesd a tokhalakat, az ajánlott mennyiségben, a testtömegük körülbelül 2%-át minden nap legalább 40%-os fehérjetartalommal. Ha észreveszed, hogy a tokhal a felszínre jön vagy kiflibe hajlik, akkor nem kap elegendő táplálékot, és azonnal etetni kell. Egy másik megoldás, ha a tokhalat a többi haltól külön tóban tartod.

A legtöbb esetben azonban teljesen rendben van a kisebb tokhalfajok felnőtt koival és aranyhalakkal való tartása, amíg a tokhal nem éhezik!

3) A kecsege előnyben részesíti a magas oldott oxigént

A tokhalaknak magasabb oldott oxigéntartalomra van szüksége, mint más tavi halaknak, ezért elengedhetetlenek a plusz levegőztetők és a vízmozgás.

A tokhalféléknek több oldott oxigénre van szükségük, mint a legtöbb más halfajnak, mivel a vadonban a fenéken található hidegebb vízben élnek, amely több oxigént tartalmaz, mint a melegebb felszíni vizek, ahol más halak szívesebben lógnak, és a tokhal nagy teste gyorsabban használja fel az oxigént általában. Míg a legtöbb hal 6 ppm oxigénszint mellett is képes túlélni, a tokhalak itt már gyakran megfulladnak és elpusztulnak; 8 ppm vagy annál magasabb oxigénszint a legjobb számukra!

A szokásos tipp, hogy sok növényt kell betelepíteni, hogy több oxigént biztosítsunk, itt nem igazán működik, mivel a tokhalakról ismert, hogy belegabalyodnak az algába és a hínárba (ne feledjük, nagyon nagyok, rossz a látásuk és lassú a manőverezésük). Ehelyett használj szivattyút vagy levegőztetőt, nyáron előfordulhat, hogy ezekből többet is kell használnod, mivel a melegebb víz kevesebb oxigént képes megtartani, és az érzékeny tokhalak nyáron nagyobb valószínűséggel pusztulnak el a tavakban.

4) A tokhal parazitákat kaphat

A sófürdőket gyakran a legbiztonságosabb megoldásnak tekintik a tokhal parazitáinak kezelésére, mivel ezek a halak érzékenyek más vegyületekre.

Noha nem ismert, hogy különösen fogékonyak lennének a betegségekre (köszönjük, több száz millió éves evolúció!), előfordulhat, hogy problémáik vannak a parazitákkal. A tokhal leggyakrabban előforduló parazitái azok, mint például a métely, amelyek a hal puhább, kevésbé páncélozott részeihez tapadnak, például az uszonyokhoz és a szájhoz, majd szívják a vért, és ezzel potenciálisan baktériumokat továbbítanak, mellyel elősegítik a fertőzést. Sok tótulajdonos parazitaölőkhöz fordul, hogy megszabaduljon ezektől a parazitáktól, vagy hogy megakadályozza azok megtelepedését. 

A következő kezeléseket azonban kerülni kell, mivel ezekről ismert, hogy elpusztítják vagy súlyosan veszélyeztetik a tokfélék egészségét: minden rézzel vagy cinkkel (beleértve a réz-szulfátot), szerves foszfátok, formalin és kálium-permanganát tartalmú szer kerülendő!!!

Általánosságban elmondható, hogy bármi, amiről ismert, hogy ártalmas az aranyorfákra, nem szabad tokhalnál sem használni. Ehelyett sófürdő ajánlott, hogy megszabadítsd a tokhalat az esetleges parazitáktól. Baktériumok és gombák esetén a természetes malachitzöld használható, de mindenképpen tájékozódj az adagolásról, mivel a magas koncentrációk potenciálisan károsak vagy halálosak is lehetnek.

Útmutató a tokhalak etetéséhez (milyen gyakran és mivel kell etetni)

A tokhalak fenéklakók, ezért néha nehéz megállapítani, hogy megfelelően táplálkoznak-e.

Ezeket a látszólag primitív, páncélozott halakat meglehetősen nehéz táplálni a koihoz és az aranyhalakhoz képest, amelyek könnyen táplálkoznak a víz felszínén. A tokhal fenéklakó, ezért a tó fenekén vagy aljzatán táplálkozik. Ez azt jelenti, hogy ha a tavad meglehetősen mély, vagy a víz nem kristálytiszta, nehéz lehet megállapítani, hogy megfelelően táplálkoznak-e.

A legtöbb tavi halhoz hasonlóan a tokhal táplálékának mennyisége az energiaigényétől függ. Ez az év során változik, és nagymértékben függ a víz hőmérsékletétől és a táplálék elérhetőségétől. 

Egy fontos dolgot azonban ne feledj, hogy a tavi tokhalaknak télen is szükségük lesz táplálékra! Bár az anyagcseréjük lelassul a hőmérséklet csökkenésével, a tokfélék még 4 °C-on képesek lebontani a táplálékot. Ne feledd, hogy a tokhalpusztulás gyakori oka a téli éhezés!

Ezeknek a húsevő halaknak egész évben magas fehérjetartalmú táplálékra van szükségük. Amikor a legaktívabbak, minden nap súlyuk legalább 2%-ára van szükségük. Így az táplálékot gyakran és ellenőrzött módon kell biztosítani, hogy csökkenjen a vízbe jutó, azt csak szennyező táp mennyisége.

Mikor és hogyan kell etetni a tokhalat

A meglehetősen nagyra növő tokhalnak gyakoribb etetésre lehet szüksége.

A tokhalak éjszaka aktívabbak. Éjszakai életmódjukat mindenképpen figyelembe kell venni, ha a nappali fajok mellett kívánod nevelni őket. Ideális esetben csak naplemente után kell etetni őket, amikor elkezdik kimeríteni az energiájukat, és kora reggel. Meglehetősen gyakran kell etetni őket, és egyszerre csak kis mennyiségű táplálékot kell adni nekik.

A tokhalak etetési gyakorisága legalább napi kettő. Fiatalkorúak vagy azok, akik elég nagyra tudnak nőni, gyakoribb etetést igényelhetnek. Ez akár háromóránként is előfordulhat, különösen azért, mert rendkívül rövid a bélrendszerük. Emésztőrendszerük egyszerűen nem a leghatékonyabb a tápanyagfelvételben. Éppen ezért a tápanyagraktárakat gyakran kell pótolni.

Meg kell találnod az egyensúlyt az etetésük során, hogy biztosítsd a maximális tápanyagfelvételt. Ha túl gyakran eteted a tokhalaidat, fennáll annak a veszélye, hogy a részben emésztett táplálék szennyezi a tavadat. Bár lehet, hogy szívesen kísérletezel az etetési gyakorisággal, először is győződj meg arról, hogy tokhalaid valóban hozzájutnak a nekik szánt eledelhez. Ha más halak mellett neveled őket, fontold meg az alábbiakban felsorolt ​​tippek és trükkök kipróbálását.

Természetesen hozzá szoktathatók a kézből etetéshez, ezt általában már a kereskedésben megszokják. Van, hogy a felszínen hanyatt úszva szívják le a többi hal lebegő tápját, vagy kilökdösik az orrukkal a tó szélére és ott megtámasztva a tápot bekapják azt. 

Tokhal etetési technikák

1) Külön etetési idők 

A tokhal etetése előtt először a felszínen táplálkozó halakat kell megetetned, így azok kisebb valószínűséggel falatoznak a tokhal táplálékából.

A felszínen táplálkozó halak többsége feltehetően jobban szereti, ha nappal etetik, és más összetételű haltakarmányt igényelnek. Ne hagyatkozz a süllyedő, el nem fogyasztott táplálékrészecskékre a tokhal táplálékában, mert előfordulhat, hogy ezekhez nem fér hozzá elegendő mennyiségben és nem is neki való. Először etesd meg a többi halat, ha jóllaktak, próbáld meg megkeresni a tokhalakat, és ott etesd őket ahol éppen vannak. Mivel a többi hal már jóllakott, kevésbé valószínű, hogy falatoznak a tokhaleledelből.

2) A cső módszer 

Használhatsz egy műanyag csövet  (PVC vagy KPE) a tokhal etetésére, mivel ez segít megakadályozni, hogy más halak tokhaltápot egyenek.

A tokhalak nem versenyképesek az aranyhalakkal és koikkal szemben az etetés során. Más halak biztosan megpróbálják elcsenni a tokhalak táplálékát, miközben a részecskék a tó feneke felé süllyednek. Egy remek módja annak, hogy legyőzzük ezeket a kis opportunistákat, ha egy csövet használunk. Tartsd függőlegesen a csövet a tóban, néhány centiméterrel átnyúlva a víz felszínén. Lehetőleg elég hosszúnak kell lennie ahhoz, hogy elérje a tó fenekét, bár még egy rövidebbnek is biztosítania kell, hogy a haltáp elérje a tó alját. Egyszerre dobj le néhány pelletet vagy élő eleséget, és várd meg, amíg elsüllyednek, mielőtt eltávolítanád a csövet.

3) Eltereléses módszer 

Ha egyszerre kell etetned a felszínen táplálkozó halakat és a tokhalakat, ez egy jó technika, amelyet kipróbálhatsz. Először próbáld meg megtalálni a tokhalak helyét. Vezesd a többi halat a tó másik oldalára úgy, hogy táplálékkal csalogatod őket. Amíg ők a lebegő haltáppal vannak elfoglalva, térj vissza a tokhalakhoz, és gyorsan adj nekik süllyedő tokhal tápot vagy élő eleséget. Ez a módszer hatékonyabb lehet, ha van egy másik személy, aki segíthet a többi tavi hal egyidejű etetésében. Megfontolható az automata haletető használata is! 

4) Tanítsd a tokhalaid 

Etesd a tokhalat rendszeresen ugyanabban az időben és helyen. Idővel a tokhal természetesen erre a területre fog úszni!

Sok háziasított állathoz hasonlóan a halakat is lehet táplálék felhasználásával nevelni. Tápláld tokhalaid minden nap ugyanabban az időben és ugyanazon a helyen. Az etetés megkönnyítése érdekében válassz egy olyan tószéli területet, ahonnan könnyen megfigyelheted halaid anélkül, hogy elcsúsznál vagy beleesnél a tóba! Idővel a tokhalaid erre a területre fognak koncentrálni, vagy ott maradnak, amikor éhesek. Ügyelj arra, hogy a többi halat megtanítsd arra, hogy más területen kapjanak táplálékot, hogy elkerüld az átfedéseket az etetés során.

Tokhalak etetése egész évben 

Bár télen lelassul az anyagcseréjük, a tokhalféléknek még ekkor is szükségük van minimális táplálékra.

A tokhalak olyan területeken honosak, ahol a leghidegebb telek vannak. Sok faj élőhelye a szubarktikus és a mérsékelt övi édesvízi rendszerek. Bár télen lelassul az anyagcseréjük, soha nem áll meg igazán. A koikkal és az aranyhalakkal ellentétben, a tokhalnak még a leghidegebb hetekben is szüksége lesz minimális táplálékra. Táplálkozás nélkül alultápláltságtól szenvedhetnek, vagy elpusztulhatnak, mielőtt a végső fagyok elmúlnának.

Attól függően, hogy a tokhalak mennyire aktívak késő ősszel és télen, előfordulhat, hogy napi egyszerire (vagy kevesebbre) kell csökkentened az etetés gyakoriságát. Próbáld meg megfigyelni halaid néhányszor a nap folyamán, és mielőtt éjszaka lefeküdnél. Ez segít meghatározni, hogy mennyi táplálékra van szükség, és milyen gyakran kell etetni a halat. Télen valószínű, hogy az etetésenkénti táplálék mennyisége a halak testtömegének mindössze 0,8-1%-ára csökken.

Ez akár 4%-ra is megemelhető tavasszal vagy nyáron, amikor a tokhalak már aktívabbak. Dönthetsz úgy is, hogy ugyanennyivel, de gyakrabban eteted a halaid. Ügyelj azonban a túl magas hőmérsékletre, mert a meleg víz elveheti a tokhal étvágyát. Lehet, hogy több árnyékot és levegőztetést kell biztosítanod a tavadban a túlzott felmelegedés elkerülése érdekében.

Mivel etesd a tokhalakat

A tokhalakat magas fehérjetartalmú táplálékkal kell ellátnod!

A vadonban a tokhalak akkor táplálkoznak, amikor valamilyen préda állattal találkoznak, például rovarlárvákkal, makrogerinctelenekkel (pl. rákok, garnélák, kagylók, stb.) és kis fenéklakó halakkal. Táplálkozhat a tóban természetesen előforduló csigákkal és fenéklakókkal. Annak érdekében, hogy a tokhalak normális ütemben növekedjenek, magas fehérjetartalmú táplálékot kell biztosítanod számukra.

Ez lehet pellet vagy élő eleség, például vörös szúnyoglárva formájában. A tokhalak az élő táplálékot részesítik előnyben, de megtaníthatod őket arra, hogy a tápanyagdús pelletet is elfogadják a tavadban. Ügyelj arra, hogy minőségi pelletet használj, mivel a tápanyaghiányok gyorsan veszélyeztethetik a tokhal egészségét. Még télen is fehérjében gazdag étrendre lesz szükségük, mivel emésztőrendszerükből hiányoznak azok az enzimek, amelyek le tudják bontani a növényi anyagokat.

A megfelelő pellet méret szintén rendkívül fontos, mivel a túl nagy vagy túl kicsi pellet befolyásolhatja az etetési sebességet. A körülbelül 15–35 cm hosszú tokhalakat 2–3 mm-es pelletekkel kell etetni. A 35-50 cm közöttiek 3-6 mm-es pelletet fogyaszthatnak. Az 50 cm feletti tokhalnak 6 mm-es vagy nagyobb pelletre lehet szüksége.

A túltáplálás vagy a tó vizének elhomályosodása elkerülése érdekében egyszerre csak keveset adj nekik enni. Győződj meg arról, hogy ezek lesüllyednek az aljára, és könnyen hozzáférhetnek a tokhalak. Kerüld az etetést levegőztető kövek vagy összetett tereptárgyak közelében, mivel ezeken a részeken a halak nehezen tudnak navigálni. Miután a halak már nem mutatnak érdeklődést az étel iránt, vagy 5 perc letelte után távolítsd el az esetleg el nem fogyasztott darabokat. 

Az alultápláltság vagy az éhség jelei

1) Testi deformáltság 

A deformációk, mint például ívelt vagy hajlított test, akkor fordulhatnak elő, ha a tokhalak nem kapnak elegendő táplálékot, vagy kiegyensúlyozatlan az étrendjük.

Azok a tokhalak, amelyek nem kapnak elegendő táplálékot, vagy kiegyensúlyozatlan az étrendjük, hajlamosak a fejlődési rendellenességek kialakulására, különösen akkor, ha fiatal korukban éheznek. Az egészséges tokhal kiegyensúlyozott formájú, teste fokozatosan elvékonyodik a farok felé. Legszélesebb pontján a fej szélessége ideális esetben egyenlő legyen a test szélességével az első hátúszók mentén. Az alultáplált tokhal testszélessége jelentősen csökkenhet, és az első hátuszonyok elhelyezkedése előtt elkezd elvékonyodni.

Még riasztóbb fejlődési rendellenesség a hajlott vagy ívelt testforma előfordulása. Az extrém és sokszor orvosolhatatlan esetek patkó vagy U alak megjelenését ölthetik. Ha úgy látod, hogy a tokhal teste már nem egyenes, próbálj meg különös figyelmet fordítani a halakra az etetés ideje alatt. Előfordulhat, hogy el kell különítened a hajlott testű egyedeket, hogy megbizonyosodj arról, hogy képesek a táplálékot magukhoz venni. Ez akkor is tanácsos, ha súlyos alapbetegségek állnak fenn.

2) Furcsa úszási viselkedés

A fiatal egyedek nagyobb valószínűséggel úsznak fejjel lefelé (az éhséget jelezve), mivel gyakoribb táplálkozási időt igényelnek, mint a kifejlett tokok.

Ha úgy látod, hogy a fiatal tokhal fejjel lefelé kezd úszni, akkor az valószínűleg kihagyott néhány etetést. Az is lehet, hogy rosszul számoltad ki mennyit kell etetni. Ez az éhségjelzés különösen gyakori a fiatal egyedeknél, akiknek gyakoribb etetésre van szükségük. Próbáld megetetni a halaid, amint észreveszed ezt a furcsa viselkedést. Ha ez továbbra is fennáll, lehetséges, hogy más halak fogyasztják a tokhal táplálékát. Az is lehet, de egyben mindenképpen aggasztóbb, hogy a halad valamilyen súlyosabb betegségben szenved. 

3) Különböző felületek szívogatása

A tokhalak kidughatják az orrukat a vízből, ha éhesek.

Amikor kétségbeesetten éhesek, a tokhalak időnként megpróbálhatnak megenni bármit, amit a tavadban találnak. Felszívhatják akár a nagyobb halak nyálkahártyáját (igen ritka eset), hogy a legkisebb mennyiségű fehérjét és szénhidrátot is megszerezzék. Szívhatják a tó oldalát vagy bármely más hozzáférhető felületet is. A tokhalak is hajlamosak az éhség következtében átdugni az orrukat a víz felszínén, akár az aranyhalak. Ne feledd, hogy ha gyakran közelednek a tó felszínéhez, és úgy tűnik, hogy levegő után kapkodnak, akkor éhség helyett valószínűbb a levegőztetési probléma.

Fog a tokhalam más tavi halakat is enni?

Ha egy tokhal éhes, a tóban lévő halakkal is táplálkozhat. 

Ha a tavadban ivadékok, fiatal egyedek és kis méretű fajok vannak, az éhes tokhal néhány egyedből falatozhat. A tokhalak természetüknél fogva húsevők, és fehérjében gazdag táplálékforrást igényelnek a normális fejlődéshez. Szerencsére a tavi „húsevés” nem túl gyakran fordul elő, és könnyen megelőzhető, ha a tokhalat haltáppal és élőfehérje-kiegészítővel jóllakatod. A tokhal általában békés lakója a tavaknak, amíg nincsenek kitéve stressznek, és megfelelően gondozzák őket.

Ha tetszett kövess minket FaceBook-on, hogy elsőként értesülj minden új bejegyzésünkről és akciónkról!

Csatlakozz privát FB Csoportunkhoz, ahol minden tag segít megválaszolni kérdéseidet legyen az kerttel, kerti tóval, akvarisztikával kapcsolatos! :)